A Szőke Tisza pusztulásáért sokak szerint a Tiszayacht Kft. magatartása volt a felelős. Az tény hogy a Tiszayacht kft többszörösen is érintett a hajó ügyében, hiszen ő volt az a cég, aki jelképes összegért megkapta a hajót, azzal a céllal, hogy felújítsa a hajót és hasznosítsa maga számára egészben. Ezen cég volt az, aki aztán eladta a hajót a Szeviép csoportnak. Majd ő volt az, aki a kikötői díjhátralék miatt végelszámolást kezdeményezett. Végezetül, mint a kikötő tulajdonosa, ő volt felelős a hajó teleltetéséért, ő volt, aki középről a mély vízből a sekély part mellé húzta 2011 novemberében, amely félő, hogy a hajó végső nyughelyévé vált /válik.

Ennek az érintettség láncnak a felgöngyölítése meghaladja az energiánkat és tudásunkat, de mivel birtokukba jutott a Hasznosítási Szerződés, vagyis az első láncszem ezért, nyilvánosságra bocsájtjuk.

Tiszaycht szerződés a Szőke Tisza gőzös ügyében

Bár nem vagyunk jogászok azért a szerződésből számos kötelmet tudunk azonosítani. Persze ez nem nagy tudás, hisz a szerződés expressis verbis ki mondja, hogy „jelképes összegért (100 Ft) azzal a kikötéssel, hogy a hajó Szegeden marad, nem kerül feldarabolásra,” – a hajót darabolták már kérdéses, hogy a szerződés itt nem vesztette hatályát -, „hasznosításra a Tiszayacht Kft tervei került sor.”  Utóbbira se került sor.

Ugyanakkor a szerződés a következő bekezdésen kimondja, hogy a Tiszayacht saját területén biztosít helyet – ez rendben is volt -, valamint, hogy saját költségén a hajót a zagy téren kiapasztja az időjárás és a vízállás függvényében. Nos a szerződés ezen pontja soha nem teljesült, a hajó soha nem került ki szárazra, amíg a Tiszayacht volt a tulajdonosa.

Nálam a láncszem már itt elpattant, a Tiszayacht nem teljesítette a szerződében vállaltakat, mivel a kötelmek nem teljesültek így feltehetőleg a szerződés hatályát vesztette. Innentől megkérdőjelezhető az adásvétel és az árverezés is. A teleltetésbe most ne menjünk bele, az a láncszem se egy tündérmese. Egyelőre higgyük el a Tiszayachtnak, hogy Szegeden az olvadó jég benyomta a hajó oldalát, emelkedjünk felül gyermekkori élményeinken, miszerint a vízzel telt üveget a víz fagyása nyomja szét és nem a jégolvadás.

Kárpáti Zoltán

 Egy „közlekedési eszközről”, egy hajóról szól most ez a – még mindig reménykedő – nekrológ, amelynek a sorsáért éppen harminc éve próbálok tenni, s amely most az emberi gondatlanság, kapzsiság, közömbös oda nem figyelés és számos más felsorolható vétek, avagy bűn eredményeképpen 2012-ben elpusztult végleg. Élt pontosan 95 évet.

„Pusztulásában is pompás a kétkéményes gőzhajó.”
”Szakmai befektető vette meg a Szőke Tiszát.”
”A Szőke Tisza mindenesetre még ma is őrzi szépségét, az első osztályú lépcsőház ugyanúgy lenyűgözi a belépőt, mint első útján, 1917-ben.”
„Hajó marad” – olvasom az eseményekről tudósító – és korábban folyamatosan optimista írásokat az interneten.

2012. március 18-i az egyik legfontosabb hír, amit a szomorúság és tehetetlenség hangja itat át:
„A Szőke Tisza mentésének első szakasza – a civil önkéntesek által saját eszközökkel, illetve felajánlások segítségével végzett mentés – véget ért. Sajnos eredménytelenül… Az önkéntesek és a munkagépek tegnap levonultak a hajóról. A március 12 óta tartó mentés során a lelkes önkéntesek folyamatos harcban álltak a hajótestbe betört vízzel. Bár időszakosan kisebb sikereket értek el, ezek sajnos nem bizonyultak tartósnak.(…) Igény esetén a civilek biztosan segítenek ezután is, de erőforrásaikat és lehetőségeiket a feladat immár meghaladja. Eddig is csak a hajó és a hajózás iránti szeretet vette rá őket, hogy olyan nehézségekkel is szembeszálljanak, amelyeket mások kapásból leküzdhetetlennek minősítettek. Tisztelet és köszönet mindenkinek, aki részt vett a munkában, vagy pénzzel, technikai eszközökkel segített!” Ekkor már tulajdonképpen mindennek vége volt, ami magánkezdeményezésen múlt. Állami beavatkozás kellett volna. De akkor, amikor megtörtént, már késő. Nem véletlenül adtam a Népszabadság hasábjain 2012 áprilisában megjelent írásomnak a „Pató Pál gőzöse” címet. Így szól a vége: „…most nem Szeged, nem a Tisza, hanem Magyarország egyetlen nagy gőzhajója pusztul el, s erre még az sem ír, ha megtaláljuk, megnevezzük a felelősöket!”

Ma – a pusztulás bekövetkezése után – az utolsó mondatrész igazságában már nem vagyok annyira biztos…

Szőke Tisza Szeged Tápé (A kép Ráday Mihály tulajdona)

Strand, étterem, diszkó

A Hajózástörténeti és Hajómodellező Klub 1979-ben alakult meg és 1981-ben belépett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatba. Honlapjukon az utóbbi évben folyamatosan és részletesen nyomon kísérik az öreg hajó sorsát, javaslatokat tesznek, aggódnak, s igyekeznek a figyelmet ébren tartani. Ezt teszi, tette a Délmagyarország c. napilap, a „Szeged ma”, meg még számos más fórum az elmúlt években. Most már mondhatjuk, hogy sikertelenül.

Ennek az írásnak a szerzője is mondhatja, hogy nem volt tétlen ez ügyben. Már 1983-ban(!) beszéltem a hajóról, s mutattam a tévében intarziás belső burkolatait, kovácsoltvas- és rézdíszeit, metszett üvegeit, háromkarú díszlépcsőjét. „…a régi híd közelében áll a vízen egy kétkéményes öreg hajó, a Szőke Tisza. Hozzákötve népszerű strand. A hajó maga vendéglő. Belső terei is gyönyörűek. Gondos kezek még a gőzgépét, a hajtóművét is felújították. Kevés megmaradt közlekedési matuzsálemünk egyike…” Egy évvel később, 1984 júniusában már meg kellett fogalmaznom egy kérdést is: vajon „a strand, a bár, az étterem bevételeiből elkülönítik-e azt az összeget, amely a további karbantartáshoz kellhet a jövőben?”
Nem tettek semmi ilyet! A még versenytársak nélkül álló köztelevízió mind a két csatornáján látható műsorban elhangzott – majd újságban, a Magyar Nemzet hasábjain is megjelent – vészjelzést sokan hallhatták, olvashatták. Írtam azután róla 1999-ben és 2000-ben még a Népszabadságban is. Azt hittem ez, a nyilvánosság majd segít. Nem így történt.
A hajót diszkó bárként működtette egy „vállalkozó” a Kádár-kor végén még, majd – miután a hajót lestrapálták, a hasznot elvitték, bezárt a bazár…

Szőke Tisza Szegeden (A fotó Ráday Mihály tulajdona)

A Duna legszebb gőzösét, a Zsófiát, amin az állam- és kormányfőket, pártfőtitkárokat hajóztatták a Horthy-korszakban és a pártállam idején is, már régen szétvágták, aztán követték sorban a többiek, még a kétkéményes Deák Ferenc is, majd végül, a – már csak a Margitszigethez kikötve SZOT-üdülőként használt – Visegrád is. Azt is földarabolták ócskavasnak, akárcsak a többi folyami gőzhajót. A Kossuth megmenekült. Benne van saját gőzgépe is, de ma (még) működésképtelen. A Lánchíd mellett kötötték ki, s 1985-ös (újra)felavatásakor a miniszter még meg is említette, hogy „ha a Ráday nem rágja annyit a fülem… ma nem állnánk itt”. Szeretném hinni, hogy folyamatos karbantartása biztosítva van/lesz a jövőben. Kisöccsét, az egykéményes Petőfit, mely sokáig Pesten, a Lánchídtól északra, az Akadémia előtt állt kikötve, elvitték Belgrádba felújítani: ott égett le az egész felépítménye. A test maga megvan, most Neszmélyben őrzik. Volt még egy kis gőzös, a Zoltán nevű vontatóhajó, ami, mint csónakház szolgált Százhalombattán. Felfedezték, beazonosították, s kiderült, ez a legrégebbi megmaradt gőzhajónk: 1869-ben született! A hajót a Dunamenti Hőerőműtől megkapta, a nevét felvette az öreg vízi járművek mentésére, fenntartására létrehozott civil alapítvány. Ma megtekinthető épen Neszmélyben az alapítvány kikötőjében, s ünnepeken Budapestre is eljön. Egyetlen nagy, úgynevezett „termes” gőzösünk maradt meg, a IV. Károly, melyet a trónfosztás után Sas-ra, 1930-ban Szent Imrére kereszteltek át, a II. világháborút túlélve pedig 1947-ben, miután hazahozták Ausztriából, Felszabadulás lett a neve. Majd az 1970-es évek végén átvitték a Dunáról a Tiszára, hogy nyugdíjas éveiben Szeged lakosságát és vendégeit szolgálja, mint étterem és strandhajó. Senkiben (bennem sem) merült föl a gyanú, hogy azért kapta ott a Szőke Tisza II. elnevezést, mert az első Szőke Tisza néven ugyan e célra, s ugyanarra a helyre kikötött öreg hajó már ebbe a szolgálatba belepusztult!

Szőke Tisza intarziás felső szint. (Fotó: Ráday Mihály)

Szeged lett a tulajdonos tehát és a város cége, a helyi Vízművek a hajó „kezelője”. Ők, a használók és bérlőik, a strandot, vagy a diszkót üzemeltetők sem költöttek egyetlen petákot sem a folyamatos karbantartásra. De így nem is igaz. Költöttek rá. Amikor észlelték, hogy vékonyodik a szegecselt hajótest fenéklemeze, kiöntötték azt betonnal! Aztán 100.- (nem elírás: száz) forintért vette meg a várostól a termes gőzöst a MAHART TISZAYACHT Kft.
Kezemben egy kópia arról az árajánlatról, amit a megoldás keresésére kész, lelkes (később a Zoltán Alapítvány elnökévé lett) Portás Csaba kezdeményezésére válaszul a Kft ügyvezető igazgatója, Popovits József adott. A hajótest úszóképessé tételét 70 millióra, fedélzetének felújítását 40 millióra, belső tereinek felújítását 50-re, a gőzgép és motortér rendbetételét 6, a fedélzet teljes felszerelését és festését további 12 millióban rögzíti az árajánlat, melynek időpontja 2002, július 2. Érdekesség e szerződési ajánlatból két olyan bekezdés, amit érdemes betűhíven idézni:

„A MAHART TISZAYACHT Kft. a felújítási költségeket úgy adja meg, hogy azok tartalmazzák a hajó vételárát is. A teljes költségek megfizetése után a hajó tulajdonjoga a szerződés szerint a felújítást Megrendelőre száll. A szerződéskötés feltétele, hogy a hajó teljes felújítását Szegeden a MAHART TISZAYACHT Kft. mint fővállalkozó végzi, a hajó Magyarországon, Magyar tulajdonban marad és felújítás után személyszállítást végez a Tisza és Duna folyókon.”

Vagyis a 100.- forintért megkapott remek hajót, melyben egyetlen lámpa, egyetlen négyzetdeciméter intarzia a teljes vételár többszörösét éri, csak úgy hajlandók kiadni a kezükből, ha előbb sok-sok pénzt kereshetnek rajta.
Megkértem a Gresham épületének felújítását, szállodává alakítását nagyszerűen levezénylő kanadai üzletembert, jönne velem Szegedre, megnézni a hajót, segíteni, tanácsot adni, mit lehet tenni? Jött, látott, utána nézett, majd azt mondta, hogy ha nem lehet elérni, hogy Popovitsék csak az úszó-képességig végezzék helyben a munkálatokat, s aztán kiadják a kezükből (tápéi kikötőjükből) úgy, hogy el lehessen húzni a testet a Dunára, – mondjuk – a komáromi hajógyárig, akkor nem lehet felelősséggel, s ezzel az ajánlattal mit kezdeni…

Szőke Tisza Lámpa (Fotó: Ráday Mihály)

Az Európa Rendezvény Iroda Kft. – mely tucatnyi személyhajót üzemeltet a Dunán, résztulajdonosa a Mahart-Passnave Kft.-nek is – megállapodott a Tiszayachttal, hogy a hajót felújítja, vállalván annak a feltételeit is, miszerint ez meg fog történik egy éven belül, mégpedig ott, Szegeden. Neuwirth Csaba, a cég munkatársa – mint olvasom a neten – elmondta: „a Szőke Tisza hajó marad. Egyelőre pontosan nem tudni, hogyan újítják föl; csak úszóképessé teszik, vagy gőzgépei is életre kelnek.”

Szőke Tisza fa díszítmények (Fotó: Ráday Mihály)

Ezek után Dávid Attiláék SZEVIÉP nevű Kft-je vette meg a Tiszayachtot hajóikkal, épületeikkel együtt, s létrehozta a Szőke Tisza Hajó Nonprofit Kft.-t, majd ez a társaság azonnal visszavonta elődjének az Európa Rendezvény Irodával kötött megállapodását. Eléggé komplikált a szomorú végű történet. Ma a terület a Varga Mihály érdekeltségéhez tartozó KÉSZ Csoporté, csak az e területen álló(?) Szőke Tisza maradt a Szőke Tisza Nonprofit Kft tulajdonában. A felszámolást vezető Csabaholding által még 2012. tavaszán meghirdetett árverés után fél évvel, szeptember 26-án megkezdődött a hajó bontása. Készült a Balogh Tamás vezette Hajózástörténeti és Hajómodellező Társaság jóvoltából jó néhány az ügyet népszerűsítő internetes anyag, a Zoltán Alapítvány részéről pedig olyan terv is, amely a hajótest teljes újjáépítését lehetővé tenné, felhasználva a megmaradó alkatrészeket. Ez – egészen nyilvánvalóan – más kategória, mintha már a Tápéra szállítás után megkezdték volna a tulajdonosai a hajó felújítását – idejében. A máig megmaradt eredeti elemeket – úgy hallom – Vargáék elraktározzák az (ex)Tiszayacht telepén, vagy esetleg a Zoltán Alapítványhoz kerülnek Neszmélyre…

Szőke Tisza orrszalon (A kép Ráday Mihály tulajdona)

Sok pompás tartozéknak már korábban lába kelt. Hiszen az évek óta egy helyben kikötött, s minden télen a Tiszába fagyó hajótest a jégen át könnyen megközelíthető volt. Őrzés nélkül pedig… A parancsnoki hídról minden szerelvényt elloptak, vasat, rezet, fát elloptak, hiányoznak a hajó lapátkerekei, az egyetlen, még megmaradt csillárt összetörték, a hajótestben található étteremből a szekrényeket is „kimentették” már, és így tovább. Az árverésre – nem véletlenül – fémhulladék kereskedelemmel foglalkozó vállalkozók jelentkeztek. Mint megtudtam, az interneten elérhető színesfémhulladék árlisták szerint egy kiló vas 2012-ben 60 forintot ér. A Szőke Tiszában pedig a felmérés szerint minimum 200–400 tonna hasznos fém található. Ez 12–24 millió forintot érhet… Meg is nyerte egy, a bontásban érdekelt vállalkozó az árverést.

A magyar állam beavatkozása gyakorlatilag csak 2012 tavaszán, a hajó elsüllyedése után(!) történt meg. A lelkes civilek kezdeményezésére vizsgálódó Magyar Műszaki- és Közlekedési Múzeum és a kulturális örökség védelméért felelős (éppen részben megszűnő, részben átalakuló szervezet) illetékes vezetője ekkor már csak néhány lényegesebb alkotóelem megőrzését tartja lehetségesnek, fontosnak és kivitelezhetőnek. A nem az egész hajót, hanem egy „tárgyegyüttest” védelem alá helyező határozatban felsorolt elemek: az árbocrúd, árboctalp, a kéménybillentő mechanika, a horgonycsörlő, a szellőző kürtő, a 3 hengeres expanziós kormánymű-kormányrendszer, a kormánylapát, a gőz-segédkormány (tulajdonképpen a „szervó-kormány” őse, elődje!), a lapátkerék-tengely és tengelycsapágyazás, valamint a gép gyártmánytáblája. A rendelkező rész ezt követően előírja, hogy „a tárgyegyüttes tulajdonosa – jelenleg a hajót bontó cég – köteles a védetté nyilvánított elemeket épségben fenntartani, őrzésükről, szakszerű kezelésükről és állagmegóvásukról gondoskodni”.

Szőke Tisza maga nemében egyedülálló lépcsőháza (Fotó: Ráday Mihály)

Az interneten számos színes fényképen tekinthető meg a hajó „fogyása”, süllyedése, szomorú vég(hó)napjai. Ennek az írásnak legyen a kísérője néhány olyan fotó, amelyet már akkor készítettem, amikor a hajó már a tápéi öbölben „állt”, de még mindene megvolt. Amikor még bizony meg lehetett volna menteni, helyrehozni, hogy ismét vigye az utasokat Budapest – Pozsony és Bécs között, mint tette hajdanán, s ahogy tehetik ma is sokat látott, öreg gőzhajótársai más, szerencsésebb országokban Svájctól az Egyesült Államokig.

2012 márciusában előterjesztést készítettem a kulturális ügyekért felelős miniszternek a hajó mentése érdekében, szeptember-október során ugyanezért megkerestem minden további elérhető kormányzati kapcsolatot. A hajó szétvágását novemberben leállíttatták. A vízszint emelkedik, a jegesedés megindult. „A többi néma csend…”

A Szőke Tisza II, illetve a IV. Károly oldalkerekes dunai gőzhajó, melyet 1917-ben a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár RT. épített Újpesten, kimúlt Szegeden 2012 decemberében, 95 éves korában.

Ráday Mihály

1927. január 27-én vezették be Magyarországon a Pengőt, az ekkor kiadott bankjegy legnagyobb névértéke 100 pengő volt, amelynek egyik oldalán Mátyás Király volt, másik oldalán a Budai Vár egy kétkéményes gőzhajóval, amelyet a Szőke Tiszáról mintáztak. Egy ilyen bankjegy értéke jó állapotban MINTA felirattal kb. 200 ezer forint. A Magyar Állam eddig egyetlen ilyen bankjegy árával sem járult hozzá az utolsó dunai távolsági gőzösének megmentéséhez.

Ha úgy gondolod, hogy ez nem helyes írd alá ezt az online petíciót.
http://www.peticiok.com/signatures/mentsuk_meg_a_szke_tisza_gzost/

A Szőke Tisza (Nyilvántartási szám: U-10248) ex IV. Károly, ex Sas, ex Szent Imre, ex Felszabadulás kétkéményes, termes gőzös ügyében fordulok Önökhöz, amelyet februárban ideiglenes védelem alá vettek, KÖH műtárgy-nyilvántartási azonosítószám 305473.

Folyó hó elsején tudomásunkra jutott az MTI cikkéből, hogy a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakértője „a hajótest rossz állapota miatt nem javasolja egyben megőrizni a szegedi Szőke Tisza gőzöst a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) által felkért szakértő, aki csak a közel százéves hajó bizonyos elemeinek védelmét ajánlja.”

A hajó rossz állapotával mi is tisztában vagyunk, de menthetetlenségében nem vagyunk biztosak. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a hajó a víz alatt van és így érdemben vizsgálni a tényleges állapotát nem lehet. Viszont ismerjük Szabó Endre, a hajót Építő GANZ Danubius jogutódja ügyvezetőjének és vezető hajómérnökének a szakvéleményét, miszerint a „hajót nem szükséges kapkodva szétbontani”. Ugyanakkor a hajó menthetősége mellett szól az az érv is, hogy 2010-ben a  Szeviép tulajdonában lévő Technológiai Tudásalapú Vállalkozásfejlesztési Nonprofit Kht. 556  millió forintot nyert „a Szőke Tisza gőzhajó interaktív kiállítótérré alakítására” című pályázattal a hajó felújítására az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) „kiemelt turisztikai termék – és attrakciók fejlesztése ” című, DAOP-2.1.1/G-11 kódú régiós pályázaton. Ezekből arra következtetünk, hogy a hajót két éve még a NFÜ is menthetőnek tartotta és megmenekülését rentábilisnak értékelte.

Fentiekre való tekintettel kérem Önöket, hogy éljenek azzal a lehetőségükkel, hogy három hónappal meghosszabbíthatják a műtárgy ideiglenes védelmét, valamint kérem, hogy az új tulajdonosnak segítsék a hajó mentését a megfelelő engedélyek kiadásával. Az új tulajdonos jelezte, hogy ki akarja emelni a hajót, ha ez megtörténik, vagy ha már csak a felúsztatás megtörténik, Önök érdemben tudják vizsgálni a hajót.

Budapest, 2012. június 04.

Fotópályázat és kiállítás a szentléleki pálos kolostorért 2012

A Miskolc közelében levő szentléleki 14. századi pálos kolostorrom megmentéséért a civil kezdeményezésként működő Csatárlánc fotópályázatot hirdet. Célunk, hogy felhívjuk a nagyközönség figyelmét a hely történelmi, kulturális, művészeti, természeti értékeire. Továbbá szeretnénk ráirányítani a figyelmet az épített örökség védelmére.

A pályázatra beérkezett, szakmai zsűri által kiválasztott képekből kiállítást szervezünk a Miskolci Galériában, 2012 augusztusában.

További információ >>

Imént tudtuk meg, hogy a szakértő nem javasolja a Szőke Tisza egészben történő mentését. Ezzel nagyon valószínű, hogy a hajó számára az utolsó felvonás következett be.

A hajót értékmentő-fémkereskedők nyerték meg a Liciten 4 millió forintért. A Szeged Ma délelőtt számolt be, hogy Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és a Magyar Hajózásért Egyesület támogatásával, egy fémkereskedéssel foglalkozó céggel közösen pályáznak. A céljuk, hogy hajót szétbontsák és a használhatónak vélt elemeket megőrizzék és beépítsek egy valamikor megépülő új hajóba. A többi fém hulladékot a fémkereskedő cég értékesíti.

Természetesen ez nem meglepő, bár sokan azt gondolják, hogy ez egy új formáció, de nem az, már március 5-én ez volt a terv. Dr. Balogh Tamás a TIT HME vezetője a következőkről számol be:

„Március 5-én reggel a szegedi városi televízió munkatársai – szintén olvasva a honlapunkon lévő tanulmányt – egy nyilatkozatot kértek Dr. Balogh Tamástól. A műsorban további interjúalanynak kérték fel Molnár János Urat, a Tiszayacht Kft. képviseletében. Tőle tudtuk meg, hogy a Magyar Hajózásért Egyesület már megkereste őt a roncsmentés céljával. Molnár Úr elmondta, hogy az az elképzelésük, hogy a felszámolás alatt álló tulajdonostól átveszik a hajót és a bontás során elvégzik a még megmenthető részek szakszerű kiemelését, mentését. Ekkor jeleztük, hogy ez kockázatos lépés, mert ha a hajó műemléki védelem alatt áll (aminek a lehetősége a Műemlékek.info honlap alapján merült fel – hiszen ezen műemlékként tartják nyilván a hajót), akkor azzal esetleg – ha nem kellő körültekintéssel járnak el – a tulajdonost terhelő, a műemléki jelleg megóvásával összefüggő valamennyi kötelezettséget is átveszik.”

Azt hiszem, ezek után már sejthetjük ki a meg nem nevezett fémkereskedő, főleg ha azt is tudjuk, hogy ő volt a felszámolt Szőke Tisza Hajó kft fő hitelezője. Ő indította a felszámolást a hajó tulajdonosa ellen. Mint a legfőbb hitelezőnek logikus pályázni, legalább a tartozás fejében, hiszen a Szőke Tisza Hajó kft. egyetlen vagyontárgya a hajó, ha nem kell el máshonnét nem tudja  behajtani a pénzét.

Nos, hát valahol itt végződik a hajó Kálváriája.

De hol kezdődött?

Igazából Szegeden, hogy mikor azt pontosan nem tudni valamikor a 2000. év környékén. A hajóra költeni kellett, pénz természetesen nem volt rá. A probléma úgy oldódott meg, hogy jött egy Jelentkező, (Értékmentő), aki vállalta, hogy jelképes összegért megveszi a hajót és múzeumot és éttermet csinál belőle. A hajdani értékmentő neve: Tiszayacht kft.

Íme az MTI tudósítás erről, amit Anno Popovits József  Tiszayacht ügyvezető igazgatójával készítettek:

Most már csak az a kérdés mit szólunk mi?

Én, Kárpáti Zoltán protestálok az ellen, hogy a Magyarország utolsó kétkéményes gőzhajójával ezt meg lehet tenni. Protestálok az ellen, az ellen, hogy magyar ipar büszkeségéről száz bőrt lehúznak, lehúztak.

Zárószó helyett pedig álljon egy rész Vörösmarty Mihály: Zalán futásából , amely mindent elmond érzéseimről:

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sűrű fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén,
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.

Budapest, 2012. június 1., péntek (MTI) – A hajótest rossz állapota miatt nem javasolja egyben megőrizni a szegedi Szőke Tisza gőzöst a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) által felkért szakértő, aki csak a közel százéves hajó bizonyos elemeinek védelmét ajánlja.

A Szőke Tisza a közelmúltban süllyedt meg a tápéi téli kikötőben, miután az olvadó jég benyomta a gőzhajó elkorrodálódott oldallemezét, és a hajó kajütablakain beömlött a víz. A gőzhajót februárban helyezték ideiglenes védelem alá, majd megmentése érdekében a KÖH március 9-i helyszíni szemléjén néhány civil kérelmezte, hogy bizonyos beavatkozásokat végezhessenek el a hajótest dőlésének megakadályozására – mondta el az MTI-nek pénteken a KÖH Műtárgy-felügyeleti Irodájának vezetője.
Buzinkay Péter kiemelte: a hivatal néhány napon belül kiadta az engedélyt az azonnali munkavégzésre, a március 9-i szemlén eltervezett beavatkozások azonban végül nem voltak megvalósíthatók.
“Miután a Szőke Tisza a mederfenékre ült, el kellett hárítani azt a veszélyt, hogy a hajó felboruljon, esetleg másik objektumra dőljön” – emlékeztetett a szakember. Mint hozzáfűzte, a szivattyúzás ehhez nem bizonyult elég hatékonynak – a hajótesten nagyobb lékek voltak, és ezeken keresztül folyamatosan ömlött vissza a víz -, így más módon sikerült biztosítani a hajó stabilitását: vassodronyokkal rögzítették a parthoz.
Buzinkay Péter elmondása szerint az örökségvédelmi hivatal pénteken kapta meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakvéleményét, amely a hajótest rossz állapota miatt nem javasolja egyben megőrizni a Szőke Tiszát, ehelyett a vízi jármű bizonyos elemeinek védését javasolja. A végső döntés a KÖH Műtárgy-felügyeleti Irodájának a várhatóan június első hetében megszülető védési határozatától függ.
A lapátkerekes gőzhajót a Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében építették 1917-ben; 1919-től a SAS, 1930 és 1944 között a Szent Imre, később a Felszabadulás, végül a Szőke Tisza nevet viselte. 1958-ban átépítették, ettől kezdve üdülőhajóként, majd 1973-tól állóhajóként, diszkóként is működött, és a szegedi városkép elválaszthatatlan részévé vált. Utoljára ötven éve újították fel.
A Szőke Tiszára kiírt ártárgyalást a napokban egy értékmentéssel és fémkereskedéssel foglalkozó társaság nyerte meg, amely a tervek szerint a menthető részeket kiemeli, és újjáépítve a hajót felhasználja majd azokat.

A mai nap megtudtuk, hogy a Szőke Tiszát az egyik korábban már menteni szándékozó civil csoport vette meg „értékmentés” céljából. A körvonalozódó terv megegyezik a Zoltán Gőzös Közhasznú Társaság 2002-es tervével, vagyis egy új hajót építenek felhasználva a régi egyes részeit, valamint megtudtuk az MTI hírből, hogy „amíg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem nyilatkozik arról, hogy mely részeket veszik védelem alá, nem tudják aláírni az adásvételi szerződést. A nyertesek nem tudják átvenni a tulajdonukat, nem kezdődhet meg a hajótest mentése sem.“

A leírtakból néhány dolog zavaros számomra, biztos bennem van a hiba.

Most akkor valaki lenyúlta a Zoltán Közhasznú Alapítvány ötletét? Hiszen ez az ő tervük volt. Ki volt a tettes? TIT HME, aki gyűjtésben partner volt? Vagy a Magyar Hajózásért Egyesület? De hisz ők szorosan együttműködnek az alapítvánnyal, hiszen ismerjük a Sopron motoros példáját? Hát akkor?  Akkor lehet, hogy a Zoltán Közhasznú Alapítvány áll a hajó vásárlása mögött? De hisz ő nekik csak 140 ezer forint jött össze, az is csak a pályázat lezárta után. Most akkor ki vette meg és kinek?

Miért is nem lehet aláírni az adásvételt? Na, már megint egy kérdés! A hajó jelen pillanatban ideiglenes védelem alatt áll, tehát  az örökség védelemről szóló 2001. évi LXIV. törvény 86. §-a alapján az államnak elővásárlási joga van, ezt az elővásárlási jogot 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 22. § tovább szabályozza. E passzus 4. bekezdése a következőket mondja:

„Árverés útján történő értékesítés esetén az árverési hirdetményben az árverés szervezője, a kereskedő (bizományos, végrehajtó) köteles a védettség tényéről és annak jogkövetkezményeiről tájékoztatást adni, és az árverés időpontja előtt legkésőbb 15 nappal a Hivatalt értesíteni. Amennyiben a Hivatal képviselője élni kíván az állam elővásárlási jogával, az árverésen a leütés után haladéktalanul köteles nyilatkozni.”

Tehát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal gyorsan fog dönteni, hogy igény tart-e a hajóra vagy sem. Ha nem tart rá igényt, akkor semmi sem gátolja őt tulajdonszerzésben és elkezdheti a mentést, persze egyeztetve a Hivatallal. De hát akkor miért kenik a Hivatalra, hogy, amíg  nem döntenek, nem tudják menteni a hajót? Mi ez? Így akarják befolyásolni a Hivatalt?

Nem szaporítom a kérdőjeleket. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudja a dolgát, ismeri a törvényeket, hisz mind ott van a weboldalán. Tény, hogy érdemben nem tudja vizsgálni a hajót és így nehezen tud dönteni. Segíteni kellene, nem újjal mutogatni rájuk.

Kárpáti Zoltán (értetlenkedő)

Kultúra-műtárgy
Értékmentők vennék meg a szegedi Szőke Tisza gőzöst

Szeged, 2012. május 30., szerda (MTI) – Egy értékmentéssel és fémkereskedéssel foglalkozó társaság nyerte meg a szegedi Szőke Tisza gőzösre kiírt ártárgyalást – közölte a Csabaholding Kft. felszámolóbiztosa szerdán az MTI-vel.

Ézsiás László hozzátette: addig azonban, amíg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem nyilatkozik arról, hogy mely részeket veszik védelem alá, nem tudják aláírni az adásvételi szerződést. A nyertesek nem tudják átvenni a tulajdonukat, nem kezdődhet meg a hajótest mentése sem – hangsúlyozta.
A gőzöst februárban helyezték védelem alá. A megmentése érdekében márciusban néhány civil – mások mellett a mostani ártárgyalás győztesei – a védelem néhány napra történő felfüggesztését kérte, hogy az akkor még sekélyebb folyómederből kiemeljék a jelentősen megdőlt hajótestet. Erre engedélyt azonban csak késő tavasszal kaptak, így amikor megpróbálták kiemelni a hajótestet, nem jártak sikerrel. Mostanra viszont a hajótest még jobban bedőlt, egyelőre vassodronyokkal próbálják a parthoz rögzíteni, hogy ne süllyedjen el, de azt még nem látni, hogyan és mikor lehetne kiemelni.
Az ártárgyalási kiírásra két csoport jelentkezett. Az egyik csak fémkereskedéssel foglalkozott, a másik társaság egy része viszont azokból az amatőr hajómentőkből áll, akik már tavasszal is megpróbáltak segíteni az egykori gőzösön. Az árverésen ők adták a jobb ajánlatot. A tervek szerint a menthető részeket kiemelik és újjáépítve a hajót felhasználják majd azokat. A vashulladékot pedig a csoport másik része értékesíti majd.
Egyelőre azonban mindenki a hivatal állásfoglalására vár. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodája korábban arról tájékoztatta az MTI-t, hogy bár a szakértői vélemények szerint menthetetlen a Szőke Tisza gőzös teljes hajóteste, bizonyos részei műtárgyi védelmet kaphatnak. A vizsgálat megkezdődött, hogy a szegedi gőzhajó mely elemeit lehet megmenteni.
A Szőke Tisza a közelmúltban süllyedt meg a tápéi téli kikötőben, miután az olvadó jég benyomta a gőzhajó elkorrodálódott oldallemezét és a hajó kajütablakain beömlött a víz. Rossz állapota miatt korábban nem kapott engedélyt arra, hogy a folyóparton horgonyozzon, így 2000 óta áll a téli kikötőben.
A Szőke Tisza gőzhajó felújítására a Technológia Tudásalapú Vállalkozásfejlesztési Nonprofit Kft. 2010-ben 556 millió forint támogatást nyert, a cég azonban nem tudta előteremteni az önrészt, ezért kihátrált a pályázatból.
A Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében 1917-ben építették meg a lapátkerekes gőzhajót, amelyet 1919-től SAS, majd 1930 és 1944 között Szent Imre, később Felszabadulás, végül Szőke Tisza néven jegyeztek. 1958-ban átépítették, ettől kezdve üdülőhajóként, majd 1973-tól állóhajóként, diszkóként is működött és a szegedi városkép elválaszthatatlan részévé vált. Utoljára ötven éve újították fel.

Forrás: MTI

Mucsi Zoltán: Szőke Tisza kártyanaptára.
További Információ: http://mucsizoltan.hu

Kovács Dóri: Szőke Tisza kártyanaptára.
További Információ: http://www.facebook.com/keptelen.lekepek

Dr.Datki Zsolt: Szőke Tisza kártyanaptára.
További Információ: www.infra-art.hu http://www.panoramio.com/user/3143634

MihasznaZulu: Szőke Tisza kártyanaptára.
További Információ: http://www.panoramio.com/user/4012917

Kovács Dóri: Szőke Tisza kártyanaptára.
További Információ: http://www.facebook.com/keptelen.lekepek

A kép forrása Wikipedia

Kárpáti Zoltán: Szőke Tisza kártyanaptára.
További Információ: http://cultur.hu/muemlek/szoke-tisza-II-gozhajo.php

Szőke Tisza naptár

További Információ a hajóval kapcsolatban:

• http://www.facebook.com/szoketiszagozhajo

• http://cultur.hu/muemlek/szoke-tisza-II-gozhajo.php

]]> http://cultur.hu/blog/szoke-tisza-naptar/382.php/feed 0