Szőke Tisza és az értékmentés
Imént tudtuk meg, hogy a szakértő nem javasolja a Szőke Tisza egészben történő mentését. Ezzel nagyon valószínű, hogy a hajó számára az utolsó felvonás következett be.
A hajót értékmentő-fémkereskedők nyerték meg a Liciten 4 millió forintért. A Szeged Ma délelőtt számolt be, hogy Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és a Magyar Hajózásért Egyesület támogatásával, egy fémkereskedéssel foglalkozó céggel közösen pályáznak. A céljuk, hogy hajót szétbontsák és a használhatónak vélt elemeket megőrizzék és beépítsek egy valamikor megépülő új hajóba. A többi fém hulladékot a fémkereskedő cég értékesíti.
Természetesen ez nem meglepő, bár sokan azt gondolják, hogy ez egy új formáció, de nem az, már március 5-én ez volt a terv. Dr. Balogh Tamás a TIT HME vezetője a következőkről számol be:
„Március 5-én reggel a szegedi városi televízió munkatársai – szintén olvasva a honlapunkon lévő tanulmányt – egy nyilatkozatot kértek Dr. Balogh Tamástól. A műsorban további interjúalanynak kérték fel Molnár János Urat, a Tiszayacht Kft. képviseletében. Tőle tudtuk meg, hogy a Magyar Hajózásért Egyesület már megkereste őt a roncsmentés céljával. Molnár Úr elmondta, hogy az az elképzelésük, hogy a felszámolás alatt álló tulajdonostól átveszik a hajót és a bontás során elvégzik a még megmenthető részek szakszerű kiemelését, mentését. Ekkor jeleztük, hogy ez kockázatos lépés, mert ha a hajó műemléki védelem alatt áll (aminek a lehetősége a Műemlékek.info honlap alapján merült fel – hiszen ezen műemlékként tartják nyilván a hajót), akkor azzal esetleg – ha nem kellő körültekintéssel járnak el – a tulajdonost terhelő, a műemléki jelleg megóvásával összefüggő valamennyi kötelezettséget is átveszik.”
Azt hiszem, ezek után már sejthetjük ki a meg nem nevezett fémkereskedő, főleg ha azt is tudjuk, hogy ő volt a felszámolt Szőke Tisza Hajó kft fő hitelezője. Ő indította a felszámolást a hajó tulajdonosa ellen. Mint a legfőbb hitelezőnek logikus pályázni, legalább a tartozás fejében, hiszen a Szőke Tisza Hajó kft. egyetlen vagyontárgya a hajó, ha nem kell el máshonnét nem tudja behajtani a pénzét.
Nos, hát valahol itt végződik a hajó Kálváriája.
De hol kezdődött?
Igazából Szegeden, hogy mikor azt pontosan nem tudni valamikor a 2000. év környékén. A hajóra költeni kellett, pénz természetesen nem volt rá. A probléma úgy oldódott meg, hogy jött egy Jelentkező, (Értékmentő), aki vállalta, hogy jelképes összegért megveszi a hajót és múzeumot és éttermet csinál belőle. A hajdani értékmentő neve: Tiszayacht kft.
Íme az MTI tudósítás erről, amit Anno Popovits József Tiszayacht ügyvezető igazgatójával készítettek:
Az utóbbi évtizedekben viszont már lehorgonyozták a Tiszán, a szegedi Móra Ferenc Múzeum előtti folyószakaszon vált több egymás utáni nemzedék népszerű ifjúsági szórakozóhellyé.
Hiába nőtt azonban annyira a szegediek szívéhez a Szőke Tisza, a felújításához azonban 60 millió forintnál is többre lett volna szükség, mivel fenéklemezei berozsdásodtak, elkoptak.
A hajót így a tulajdonos szegedi önkormányzattól egy helyi vállalkozás vásárolta meg jelképes összegért. A cég múzeumot és éttermet kíván kialakítani az öreg hajóból.
Popovits József ügyvezető igazgató az MTI munkatársának elmondta: a tápéi kikötőbe vontatott hajót nemsokára partra húzzák.
Rövidesen megkezdik átalakítását és felújítását, hogy a SzőkeTisza mielőbb fogadhassa vendégeit.
Most már csak az a kérdés mit szólunk mi?
Én, Kárpáti Zoltán protestálok az ellen, hogy a Magyarország utolsó kétkéményes gőzhajójával ezt meg lehet tenni. Protestálok az ellen, az ellen, hogy magyar ipar büszkeségéről száz bőrt lehúznak, lehúztak.
Zárószó helyett pedig álljon egy rész Vörösmarty Mihály: Zalán futásából , amely mindent elmond érzéseimről:
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sűrű fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén,
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.
2012, június 2nd
Elszomorító,hogy a XXI.szd-ban,egy olyan műemléket küldenek a “halálba” ami egykoron egy város éke és büszkesége volt.Elődeink ,apáink sírva könyörögnének,hogy mentsük meg a kezük munkáját.De néhány,hozzá nemértő ember? kénye kedvére dönthet olyan dolgokról amit késöbb (talán) megbánhat.Sok olyan,a Szőke Tisza típusú hajót mentettek meg külföldön,mert megbecsülik a múltjukat.Ne folytassuk azt a tendenciát,amit a szocializmusban “trendi” volt,hogy a múltunk sötét történetének relikviái bajt hoznak az országnak.A graffiti-seket megbüntetik,de BÜNTETLENÜL lehet ROMBOLNI MŰEMLÉKEKET..Szép példát mutatnak a fiataloknak.itt Európa közepén.