Bezenye

Bezenye Győr-Sopron megye észak-nyugati szegletében fekvő település, a szlovák-osztrák-magyar hármas hátár közelében, a Rajkát Mosonmagyaróvárral összekötő 150-es út mentén.

A terület a római korban a védelmet biztosító Limeshez tartozott, a Mosoni Duna ág akkori medre szerint  a szigetközhöz tartozott. Népvándorlás korában germán népcsoport lakta Bezenyét, a település közelében megtalálták sírjaikat. A leleteket a mosonmagyaróvári Hansági múzeumba kerültek. A honfoglalás után a gyepű védelmére besenyőket telepítettek le, akik asszimilálódva később teljesen magyarrá váltak.

A község első okleveles említése 1262-ből származik „BEZENE” formában. A törökök egy támadás során a falut teljesen elpusztították, ezután Dalmáciából elűzött horvátok menekültek ide és telepedtek le, és váltak a mai napig a település, Bezenye  - nyelvükön Bizonja - meghatározó népcsoportjává. A horvát etnikumú lakosság mellett még kis számban németek is telepedtek le, az ők a községet Pallendorf-nak nevezték.  1884-ig Albrecht főherceg hűbéres birtoka volt. A falu lakói 1930-as népszámláláskor zömmel horvátnak vallották magukat. A második világháború után a kollektív bűnösség alapján a németek egy részét kitelepítették, helyükre szlovákiai magyarok érkeztek. Így vált többnemzetiségű településsé, de a mai napig a horvát népcsoport a meghatározó.