Pecz Samu

Pecz Samu (Pest, 1854. márc. 1. – Bp., 1922. szept. 1.): építész, műegyetemi tanár.

Tanulmányait a bp.-i és a stuttgarti műegy.-en, majd a bécsi képzőművészeti ak.-n végezte. 1878 – 82 között Schulek Frigyes, utóbb Hauszmann Alajos mellett dolgozott. 1887-ben a műegy. magántanára, majd rk. tanára, 1888-tól haláláig a középítéstani tanszék ny. r. tanára. Kezdetben klasszicizáló felfogásban, utóbb neoromán és neogótikus stílusban tervezett. Funkcionális megoldású, puritán téglaburkolatú épületeivel Bp. városképének jellegzetes elemeit alkotta meg. Terveivel hazai és külföldi pályázatokon számos díjat nyert.

Kivitelre került főbb alkotásai: a bp.-i unitárius egyházközség temploma és bérháza (Nagy Ignác u. 4. 1886 – 87), a Szilágyi Dezső téri ref. templom (1892 – 95)

Budapest központi Vásárcsarnok (1894 – 96),

a fiumei tengerészeti ak. (1901 – 02), a bp.-i városligeti fasori ev. templom és gimnázium, a bp.-i műegy, központi könyvtára és az Orsz. Levéltár budai épülete (Bécsi Kapu tér 4. 1913 – 1920 Nagy Károly fejezte be 1939-ben). Az Építőművészek Szövetségének hosszabb ideig elnöke volt. Szakirodalmi munkássága is jelentős. – F. m. A görög kőszerkezetek ismertetése… (Bp., 1886); Az ókeresztény templom-építészet fejlődése (Bp., 1886); A protestáns templomok építéséről… (Bp., 1888). – Irod. P. S. önéletrajza (Kézirat a bp.-i Műszaki Egy. Központi Kvtárában, Bp., 1920); Magyar Vilmos: P. S. emlékezete (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1929); Nagy Károly: P. S. emlékezete (Bp., 1930).